Múlt héten még a csillárról is lógtak az egyetemisták Jürgen Habermas budapesti előadásán, ezért azt hihetnénk, hogy ő a legnépszerűbb kortárs szociológus; holott egészen biztos vagyok benne, hogy Tyrion Lannister (Game of Thrones) még több embert szegez hetente a képernyők elé tudományos fejtegetéseivel. Azt már eddig is tudtam, hogy a kihívást jelentő testi adottságait szexepillé transzformáló kisebbik Lannister fiú intelligens, egyúttal empatikus ember, aki annyira szeretné érteni a világot, hogy még a Falhoz is önszántából turistáskodik, de a bogárcsapkodós jelenet (S4E8) volt az, ami végleg megerősített abban, hogy valódi társadalomtudós. /Aki még nem látta a legújabb részt, az előbb nézze meg, mert szpoilerek következnek./
Észrevesz - kérdez - olvas - megfigyel
Earl Babbie sem taníthatná ezt szebben. Jamie-vel folytatott beszélgetése közben Tyrion elmeséli, hogy fiatalkorukban unokatestvére, Orson - akit a dada fejre ejtett kiskorában - csak a bogarak szétzúzásában lelte örömét, és mikor ezt Tyrion észrevette, annyira kíváncsi lett, hogy mellette maradt, és megfigyelésbe kezdett. De miért választotta Tyrion ezt a módszert?
"Miért zúzta a bogarakat? Mi szüksége volt rá? Először megkérdeztem. 'Orson, miért zúzod össze a bogarakat?' És válaszolt is. 'Szúszd össze őket. Szússzad.' Nem adtam fel. Én voltam a legokosabb, akit ismertem."
Tehát az interjús módszer nem működött, a probléma viszont elég komplexnek tűnt ahhoz, hogy érdemes legyen időt invesztálni egy ezt vizsgáló projektbe. Tyrionnak - amint látható - volt önbizalma, ugyanakkor még a hipotézissel is várni szeretett volna addig, amíg át nem tanulmányozza a szakirodalmat.
"Így hát elmentem Volarik mester könyvtárába (ez a Volarik gáz, mondja Jamie ... szexuális zaklató, perverz alak - de Tyrion még mindig a tárgyra koncentrál) Mint kiderült, messze túl sokat írtak a nagy emberekről, idiótákról viszont fájdalmasan keveset. Nem tűnt helyénvalónak. Mindenesetre semmit sem találtam, ami fényt derített volna Orson viselkedésére, vagy az okra, amiért kérlelhetetlen bogárgyilkosságba kezdett. Így visszatértem a forráshoz."
Vegyük észre, hogy Tyrion rájön, a témában még nem publikáltak, ami nem csak hátrány, de előny is lehet a számára. Úgy érzi, az emberi viselkedést a szubjektív megközelítésű, központi hatalom által megrendelt és kifizetett királyleírásokból nem lehet mélyrehatóan megismerni. A deviancia szociológiájában viszont van perspektíva (mi magyarul a "trending"?).
Interpretál - állít - elemez
"És ahogy figyeltem, egyre biztosabb lettem benne. Történt ott valami. Az arca, akár egy könyv oldala, amit számomra ismeretlen nyelven írtak. De nem értelmetlen. Volt rá oka. Én pedig megszállottam kutattam, mi az. Elképesztően sok időt töltöttem a megfigyelésével. A kertben ebédeltem, a bárányhúst erre az ütemre csámcsogva. És amikor épp nem figyeltem, akkor is rajta járt az agyam. Apánk a családi örökségről papolt, én meg Orson bogaraira gondoltam."
Tyrion nem fél a kutatási alanytól, és nem is nézi le. Úgy gondolja, a cselekvést a cselekvő értelemmel ruházza fel, és ő érteni szeretné a motivációt. Ebbe a gondolatba egyre jobban belebonyolódik, mert még német szakirodalom sincs. Apja érezhetően igyekszik eltéríteni a PhD képzéstől, és rámutat, hogy a család pénzét nem költi el egy doktori címre, amikor már van nekik másféle címük. Tyrion viszont szenvedélyes kutatóvá érik, megállíthatatlan.
"Minden egyes nap, az egész világon számolatlanul halnak a férfiak, nők és gyermekek. Ki a szart érdekel néhány bogár?"
-próbálja eltéríteni a bátyja is a tudományos pályától, mert nincs meggyőződve a mikroszociológiai vizsgálatok szükségességéről, és amúgy is úgy érzi, ez inkább egy sokadrangú állatvédelmi kérdés, semmint társadalomtudomány.
"Tudom, tudom. De mégis, rémülettel töltött el. Kupac kupac után, év év után. (...) Álmaimban a parton álltam, körülöttem bogártetemek, ameddig csak a szem ellát. Sírva ébredtem, összetört kis testükért könnyezve. Egyszer megpróbáltam leállítani Orsont (Jaime: Orson kétszer akkora volt, mint te... Tyrion gondolatai: nem mondod...) Egyszerűen félrelökött, aztán folytatta tovább."
Tyrion tehát egy ponton azért meginog, és felteszi magának a kérdést: etikus-e egyáltalán a kutatás lefolytatása, ha így közvetetten részt vesz egy kiszolgáltatott társadalmi csoport tömeges elpusztításában? Miután megállapítja, hogy nem, beavatkozik az alany cselekvésébe, és a megfigyelés így kísérletté válik. Olyan kísérletté, amelyet igenis eredményesnek tekinthetünk, hiszen az, hogy a beavatkozásnak nincs hatása éppannyira informatív, mint hogyha lett volna.
Konkludál
Szóval, akkor most mi a helyzet? Miért kellett durvulni a bogarakkal az értelmi kihívásokkal együttélő kuzinunknak? - érdeklődik Jamie. De Tyrion nem ad egyértelmű választ, sőt, jó pedagógusként visszakérdez, aztán meg mennie kell a párbajra, amin az élete múlik. Olvassa csak el Jaime végig azt a rohadt hosszú tanulmányt, amit írt végül, ha annyira kíváncsi a válaszra - gondolhatja magában, miután a bátyja csak ímmel-ámmal törekszik arra, hogy kihúzza a csávából.
Ilyen bölcs ez a Tyrion Lannister. Ilyen fasza szociológus.
/szövegfordítás: Bruzsy & darkspell - köszönet érte/
