Arról sajnos sejtelmem sem volt, hogy Oli úr meleg, mert akkoriban még azt sem tudtam, hogy az mit jelent. Néha vicces karakternek tűnt, néha idegesítőnek, de a manírjainak még igazán széleslátókörű óvodásként/kisiskolásként sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Horváth Ádám szerint Oli úr különben is csak "félmeleg" volt, mivel tulajdonképpen sosem coming outolt. Akkor most Vágási Feri meg "taláncigány"?
Aztán tini lettem, jöttek a kereskedelmi tévék, megjelent Hoffer Misi a Barátok köztben, és - a Hoffer családdal szembeni teljes érdektelenségem ellenére - értettem már, hogy ez a történetszál valami olyasmi, ami ebben az országban még nem megszokott. Furcsálltam is, hogy utána megint nem láttam hasonló sztorit évekig.
Emlékeim szerint a dél-amerikai sorozatok forgatókönyvírói sem különösebben koncentráltak az LMBTQ karakterek szerepeltetésére - a sorozathősnők legjobb barátai (Ruth Holdkóros Toniója A homok titkaiban, vagy Esmeralda Melesiója) inkább a mentális kihívásokkal élők elfogadtatásában voltak úttörők -, de most azért rákerestem a témára, és elszégyelltem magam, mert egy alapos cikk említ hasonló próbálkozásokat, igaz, inkább a későbbi években.
A valóságshow műfaja mint áttörés
Az igazi tévés LMBTQ-szocializációm mégis akkor kezdődött, amikor a figyelmem már teljes egészében az USA züllött popkultúrája felé fordulhatott a technikai feltételek következtében (az ezredforduló után), és nagy reality-rajongóvá váltam. Az America's Next Top Modelben (ANTM) a világ legtermészetesebb dolgaként kezelték, hogy a fotózásokon a hiperszőkített hajú "Mr Jay", a divatbemutatókon pedig az olykor nőnek öltöző afro-amerikai pasi "Ms Jay" tanítja a versenyző lányokat a megfelelő mozdulatokra és a stílusos öltözködésre. A Project Runway pár évada után pedig világossá vált, hogy nem az a furcsa, amikor meleg férfi divattervezők versenyeznek egymással, hanem az, amikor az egyik pasiról kiderül, hogy a barátnőjével(!) skype-ol. A valóságshow műfaja tehát olyan közösségekbe engedett betekintést, amelyekben az "igazi" (önmagukat alakító) emberek homoszexualitása semmilyen módon nem jelentett problémát, sőt.
/Ugyanebben az időszakban még a Való Világ is volt annyira bátor, hogy a nyíltan leszbikus "Kismocsok" és a melegségét éppen felfedező Rita románcát közvetítse a villából./
A melegségtől a családig
A kétezres évek második felére aztán hirtelen nagyon sok LMBTQ karakter lett a fikciós amerikai sorozatokban is - bár tény, hogy ebben is óriási különbség van az egyes csatornák nyitottsága között -, és a többségitől eltérő szexuális identitás/irányultság felfedezése és felvállalása is gyakran megjelenő témává vált. Annak idején, amikor még néztem Glee-t, kifejezetten meghatónak találtam azokat az epizódokat, amelyek a homoszexuális musical-bolond srác, Kurt és sport-/autó-/baseballsapka-rajongó apja kapcsolatát boncolgatta. Nem is azt a jelenetet érzem felejthetetlennek, amikor Kurt megmondja, hogy meleg (amit az apja már régen tud), hanem azt, amikor az apa nem sokkal később már oroszlánként védi meg a fiát újdonsült (iskolai focisztár) mostohafia előtt. (Az alábbi videóban 3:30-tól.)
"What, you think I didn't use that word when I was your age? (...) We meant it exactly the way you meant it. That being gay is wrong. (...) You know, I thought (...) you were some, you know, new generation of dude who saw things differently. Who just kinda, you know, came into the world knowing what it's taken me years of struggling to figure out. I guess I was wrong. I'm sorry Finn, but you can't, you can't stay here. I love your mom and maybe this is gonna cost me her, but my family comes first. I can't have that kind of poison around" (Burt Hummel)
Kétségtelenül nagy lépés volt az is, ahogyan több sorozat rámutatott, hogy az LMBTQ-identitás felfedezése és a "coming out of the closet" -jelenetek sem jelenthetik a karakterek révbe érését, a sztori végét. A Grey's Anatomy-ban a biszexualitását felfedező Callie és a leszbikus Arizona, a Modern Family-ben pedig egy férfi páros, Cam és Mitch párkapcsolatát, esküvőjét és gyerekvállalását láthatták a nézők.
Mindkét sorozatban foglalkoztak a párok szüleinek érzéseivel az esküvő kapcsán, és a két menyasszonyi ruha / két öltöny -öltözettel cáfoltak rá az "egyik biztos a nő, a másik meg a férfi" -típusú sztereotípiákra. (Ellen DeGeneresnek persze irtó jól áll az öltöny, nyilván ilyen is van.) Ezekben a sorozatokban egyértelmű az az üzenet is, hogy a gyerek nem sínyli meg a "modern családba" kerülést, hiszen a párkapcsolati kihívások általában ettől függetlenül megjelennek. (Lásd még a The Kids Are All Right c. filmet.)
A családtól a lábamputációig
De még ennél is tovább lehet és kell menni a történetek és a többdimenziós karakterek felépítésében. Amikor például több néző óvatlanul azt kérdezte a Grey's Anatomy írójától, Shonda Rhimestól, hogy azért kellett-e a történetben amputálni Arizona lábát, mert leszbikus, a következő választ kapták a neten:
"To all those of you who posited that Arizona lost a leg because she’s a lesbian, I say: WHA….???!!! (...) “THAT IS INSANE!” (...) We allow people, no matter what their sexual preference, to have complex storylines. Arizona is a lesbian who also happens to lose her leg in a plane crash."
Magyarul: egy jó sorozatban minden szereplőnek (és színésznek!) izgalmas történeteket kell írni, függetlenül a gender identitásától és a szexuális preferenciájától. A The Good Wife Kalindájának biszexualitása, az Orphan Black Cosimájának leszbikussága (és mindkét szereplő hihetetlenül erős szexuális kisugárzása) fontosak ugyan a történetvezetés szempontjából, de semmiképpen sem lehet ez az ő egész történetük.
A hetero szereplők pride-ja
És még mielőtt azt gondolnánk, hogy csak az LMBTQ emberek és karakterek szerepeltetése teheti a világot egy picit toleránsabb hellyé, máris kiegészíteném ezt az elképzelést azzal, hogy
- • amikor olyan szereplőket látunk a képernyőn, akik nem melegek, de felvetik, hogy a kérdés nem ennyire fekete-fehér (például Lily szeretné megcsókolni Robint a HIMYM-ben)
- • amikor olyan szereplőket látunk a képernyőn, akik meleg-sztereotípiák szerint viselkednek, de szerepük szerint mégsem azok (például a metroszexuális Schmidt a New Girlben, a feminin popkultúrát preferáló Raj a The Big Bang Theory-ban)
- • és amikor melegségüket nyíltan vállaló színészeket castingolnak közönségkedvenc szerepekre (Jim Parsons - Sheldon, Neil Patrick Harris - Barney)
olyankor is kicsit homályosulnak a velünk élő LMBTQ-előítéletek.