A Lena Dunham által kreált Girls - ahogy azt már többen is megállapították - az a sorozat...
- amelyikre rendkívül nehéz rákeresni a google keresővel a sok pornó miatt
- amelyikben egy szépségideálnak nem számító lány (egyben író/rendező) folyton meztelenkedik
- amelyikben mindenki hülye
Tulajdonképpen ezeket a megállapításokat nem is szeretném különösebben cáfolni, csak néhány javaslatot tennék:
- keressetek mindig a "Girls HBO" szókapcsolatra
- örüljünk együtt, hogy ezzel egy iciri-piciri lépést tett a kultúránk afelé, hogy "tökéletlen" testtel is lehessen felszabadultan strandra járni
- és lássunk hozzá annak a boncolgatásához, hogy mit jelent az pontosan, hogy hülyék
Lena Dunham egy olyan életszakaszt (poszt-főiskola / pre-karrier / hosszútávú párkapcsolatok próbálgatása) helyezett a középpontba, amelynek a bemutatásával a drámák kevésbé foglalkoznak. A vígjátékokkal már más a helyzet, a Friends, a HIMYM, a New Girl, és még a Big Bang Theory is körbejárja a pályaválasztás, a párkapcsolatok és a felnőtté válás kérdéseit, de mindezt végtelenül bájosan teszik, miközben folyamatosan biztosítanak minket arról, hogy a barátság és az elfogadás mindenen átsegít.
A Girls viszont - a Sex and the City "dramedy" jellegéhez hasonlóan - a mai huszonévesek lelkiállapotáról és emberi kapcsolataik kezeléséről nem egy kedves, idealizált portrét fest, hanem kiszúrja a generáció legnagyobb kihívásait, dramatizálja őket, és van pofája még csak fel sem oldani őket (egyelőre). Valaki egyszer így fogalmazott nekem: "Nem szeretem nézni, mert olyan, mint az élet." Szóval a kérdés az, hogy tudunk-e nevetni magunkon, és a nehezen megélt fiatalkori firstworldproblemek sokaságán.
Anélkül, hogy különösebben bántani akarnám ezt a generációt, amelyet a sajátomnak tekintek (Hannah, Jessa és Marnie szüleinek nevelési stratégiái is megérnének egy posztot), íme néhány dolog, amire a Girls remekül ráérzett:
Baromira magunkkal vagyunk elfoglalva
A legfontosabb feladat ebben az életszakaszban az, hogy a kapunyitási pánikot legyőzve magunknak és a környezetünknek megmutassuk: tartunk valahol, haladunk valami felé, nem csak toporgunk egy helyben szégyenkezve, hogy majd lesz, ami lesz. A velünk egykorúak sikereinek addig nem tudunk örülni, míg nem válik világossá, hogy nem is ugyanazon a versenypályán futunk, és nem is egymás mellett. A barátságok és a párkapcsolatok ebben az időszakban valójában iszonyatosan törékenyek, mert egyfolytában teszteljük őket: minden pillanatban kérdéses, hogy melyik lesz az, ami túléli a felnőtté válás próbáját, és a különböző életstílus-választásokat.
(lásd: S3E1 - Hannah és Adam a barátokkal való társalgásról / S3E7 - vita a tengerparti nyaralás végén / S3E12 - Hannah a színházi előadás előtt beszél Adammel)
Nem tudjuk, mit akarunk, de azt nagyon
Nem igazán tudjuk, mi a megfelelő állás vagy életpálya számunkra (egyáltalán vannak még hivatalos megnevezések ezekre?), de azt tudjuk, hogy a lényeg, hogy kreatívan önkifejezzünk egész nap. Ha nem önkifejezünk, vagy nem kreatívan, vagy nem is vesszük észre, hogy azt csináljuk, az gáz. Legyen szó akár karrier- akár párkapcsolati döntésekről, nem akarunk megalkudni, vagy elköteleződni egy opció mellett azzal a tudattal, hogy így kihagyhatunk valami jobbat, de közben a jobbról sem tudjuk, hogy mi lenne tulajdonképpen.
(lásd: S3E6 - Hannah és a kollegák beszélgetése a cégnél az írásról / Shoshanna vissza szeretné vonni a korábbi élet-döntéseit)
Az önelemzésünk lehagyja a személyiségfejlődésünket
Huszonéveink közepére már nagyon is jól tudjuk, hogy mi a baj velünk, mit csinálunk rosszul, és mit kellene másképpen csinálnunk. De hiába, valódi élettapasztalatok nélkül csak a felszínen lehetünk bölcsebbek; a személyiségfejlődésünk igazából nem tud lépést tartani az önmarcangolásunkkal és az ebből fakadó önbizalomhiánnyal. Rendkívül nehéz legyőzni önmagunkat, és változtatni a dolgokhoz való hozzáállásunkon.
(lásd: S3E1 Hannah bölcsességeket mond a terápián / S3E12 Marnie beismerése Hannah-nak a hibáiról)
...és igen, persze, nehéz a munkaerőpiaci helyzet, nem vagyunk motiváltak a gyerekvállalásra, és rengeteg különböző ok miatt még a szüleinkről sem tudunk kielégítően leválni (aki erről szeretne olvasni, az rendes szociológiai tanulmányokra keressen rá "posztadoleszcencia" kulcsszóval), de a Girls a körülmények által támasztott kihívásokat pszichológiai felvetéssé fordítja át, és azt üzeni, hogy a társadalmi struktúra bizony nehezebben hajlítható, mint az ember, akinek viszont lehetősége van rugalmasan alkalmazkodni a helyzethez.
Főleg a húszas éveiben.
képek forrásai:
http://www.teen.com/wp-content/uploads/2012/01/new-years-resolutions-2013-family-1.gif
http://cdn.thewire.com/media/img/upload/wire/2014/02/17/Screen_Shot_2014_02_17_at_8.44.59_AM/lead_large.png
https://31.media.tumblr.com/df5257d1ea7ebb4e8d8e45703dd55874/tumblr_mzc9sjToWa1qj6xzto1_250.gif
http://cdn2.crushable.com/wp-content/uploads/2012/06/girl3.gif
http://girlsonfilm.dk/wp-content/uploads/2013/12/marnie.gif
