Másban hívő, másra szavazó, más dolgokra vágyó emberek ritkán jönnek össze, és még ritkábban maradnak együtt a mindennapokban. A sorozatok azonban bátran és szórakoztatóan mesélnek történeteket különböző hátterű karakterek párkapcsolatáról. Az előző bejegyzés után most szó lesz életfelfogásról, életstílusról, skatulyákról, és végül arról is beszélünk, amiről nem is beszélünk.
/szpoilerek: Friends, New Girl, The Big Bang Theory, Girls/
A lány menő a gimiben, élénk társasági életet él, sokan ostromolják - a fiú nem különösebben népszerű, viszont a tanulás elég jól megy neki. A nagybetűs életbe lépve aztán fordul a kocka: a férfinak huszonévesen jó állása, jó jövedelme van, míg a nő küszködik azzal, hogy megtalálja az útját, és egyedül is megálljon a lábán.
Aki a fenti leírásból Ross és Rachel (Jóbarátok) háttértörténetére tippelt, az ügyes volt. De akit Leonard és Penny (The Big Bang Theory) helyzetére emlékeztetett a szöveg, annak is igaza van.
Az írók mindkét sorozat esetében igyekeznek ráébreszteni a közönséget, hogy a középiskola kérdése, jelesül, hogy egy ilyen lány (cool) mért járna egy olyan fiúval (geek) könnyen átbillenthető egy felnőttek világa -típusú kérdés felé, vagyis, hogy egy ilyen férfi (sikeres tudós) mért járna egy olyan nővel ("csak" pincérnő). Így a szereplők - ha nem is hasonlók - de hasonló mennyiségű hátránnyal indulnak ahhoz, hogy a nézők el tudják fogadni a párosítást. Ross a dínókat szereti, Rachel a divatlapokat. Leonard Sheldonnal él, Penny meg koszban. 1:1.
A karakterek azonban mindkét sorozatban jelentős személyiségfejlődésen mennek keresztül (ez az egyik szépsége a sokévados műfajnak a filmmel szemben), hiszen Ross és Leonard önbizalma, akaratérvényesítése és kommunikációja sokat fejlődik, miközben Rachel és Penny elkezdik a belső értékek alapján megítélni az embereket, és - teljesen újraértékelve önmagukat - lassan arra is rájönnek, hogy igazából mire van szükségük a boldogsághoz.
A különbség talán csak annyi, hogy Ross és Rachel kapcsolatában mindez sokkal gyorsabban megtörténik; a kapcsolati problémáik a szakítás(ban levés) után már egyáltalán nem arról szólnak, hogy más gimis "skatulyába" tartoznak, míg Penny és Leonard között jóval lassabban halványul el ez az ellentét, főként azért, mert ők sokkal karikírozottabb karakterek (a szép/extrovertált lány és az okos/introvertált fiú). Mindkét kapcsolat sikerességének meghatározó eleme viszont, hogy a párok ugyanabba a baráti társaságba tartoznak, és ezekben a közösségekben mindenkinek megvan a maga egyéni szerepe, így nem csak egy dimenzió alapján ítélik meg egymást a tagjai.
Black Soul and Social Butterflyness
A naiv, idealista, verbálisan (is) hiperaktív lány pozitívan tekint a világba. A fiú viszont peszimista, és fél a változások kezdeményezésétől. A lány menne előre, a fiút viszont - úgy érzi - neki kellene tovább húznia.
Erre a sémára is legalább két kvázi-komédia épül. Mindkettőnek már a címéből kiderül, hogy a megközelítés - ellentétben például a Big Banggel - inkább lány-orientált.
"I'm sorry if that's not working for you, my social butterflyness" -mondja Shoshanna Raynek (Girls S2E9), de ez még csak a felvezetése a következő epizódban esedékes, fantasztikusan megírt és eljátszott szakítós jelenetnek, amelyből kiderül, hogy Ray nem szereti a színeket, a párnákat, a(z élő) rokonait és a napközben napszemüveget hordókat, Shoshanna viszont úgy érzi, nem bír ki ennyi negatív energiát maga körül a huszonévei legelején, amikor éppen a teljes értékű felnőtté válás kimerítő folyamatával kell foglalkoznia. "Talán ha megváltoznál..." -pedzegeti Shosh, de Ray rögtön kijelenti, hogy szerinte az idealizmus ezerszer gázabb, mint a kritikai gondolkodás, mi meg hirtelen rájövünk, hogy tényleg áthidalhatatlan ellentét lehet az értelmiségi lét és a jókedv, az elemző gyanakvás és az előre mutató tervek között. (Vegyünk példát Shoshról, jópofa ötlet az a Manifestation Board az előrelépéshez, amit még az első évadban gyártott magának.)
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Shoshanna és Ray közötti feszültség csak félig-meddig fakad a "félig teli - félig üres" ellentétből. Shosh valójában kevesli mindazt, amit a nála kb. egy tizessel idősebb srác eddig elért. (Kávézó üzemeltetője = pincérnő férfiban?) Igazán szórakoztató jelenet például, amikor Shosh rájön, hogy Ray hol nála lakik, hol pedig az autójában, és romantikus metrósjelenet ide vagy oda, ez azért nem erősíti meg Ray pozícióját a kapcsolatban. ("I'm a fucking loser in a lot of ways, Shoshanna, you know that?")
Hasonló a felállás Jess és Nick esetében is (New Girl), hiszen az örökké lelkes tanárnéni, Jessica Day nem igazán értékeli, hogy a bárpultos Nick Miller óckodik a tervektől és a felelősségvállalástól, és még egy ajándéknak szánt gyerekjátékot - szép metafora - sem tudnak ketten együtt összerakni (S3E20). "I'm sorry, but I'm not that guy who's gonna put the toy together. That's just not me. I'm the kind of guy who's gonna leave it in the box" - mondja Nick egy ponton, és ezzel gyakorlatilag összefoglalja a kettejük közötti életfelfogásbeli különbséget. Ezután viszont úgy szakítanak, hogy egyébként nem is akarnak. Biztos tudják, hogy a sorozat dinamikájának ez most fontos.
A két szakítós jelenet tulajdonképpen nem arról szól, a párok tagjaiban nincs semmi közös az egymás iránti érzéseiken kívül (ez mindkét lány szájából elhangzik valamilyen formában), hanem arról, hogy a női karakterek fáradtak attól, hogy egy pasival a hátukon mennek előre azon az úton, amelyet ők a személyiségfejlődéssel azonosítanak. Tudható azonban, hogy ezekben a sorozatokban még jónéhány évad benne lehet - így ezek a párkapcsolatok még egyáltalán nincsenek lezárva, és a karakterek a kisebb kitérők után egészen biztosan visszatalálnak egymáshoz, csak legyünk türelemmel.
Amiről nem beszélünk
Politikai álláspont, vallás, prioritások, életmód és életfelfogás különbsége - mi maradt még ki, ami a párkapcsolatok megrontója is lehet? Adja magát a kérdés, hogy a különböző bőrszínű sorozatszereplők között nincs-e valamiféle kulturális ellentét a képernyőn, amely miatt előbb-utóbb szakításközeli állapotba kerülnek. Bár a merítésem nem túl nagy, de arra jutottam, hogy az általam követett amerikai/angol csatornákon elég sok, ilyen értelemben vegyes kapcsolat látható manapság, viszont ezeknek a párkapcsolatoknak illetve a szakításoknak a megjelenítése inkább colorblind, semmint colorbrave. Más szavakkal: a szereplők nem igazán foglalkoznak a bőrszínnel, és az ehhez kapcsolódó eltérő élettapasztalatok, esetleg társadalmi háttér kérdésével a beszélgetéseikben, és ha szakítanak egymással, akkor azt látszólag teljesen más okok miatt teszik.
Erica Chito Childs szerint a sztereotipikus ábrázoláshoz képest a másik, hasonlóan szerencsétlen véglet az, ha a tévé fehérbőrű karakterei csak olyan afro-amerikai szereplőkkel kerülnek romantikus kapcsolatba, akik kifejezetten magas társadalmi státuszba tartozó, inkább tradicionális-konzervatív világfelfogású urak vagy hölgyek (így "nem veszélyesek" a hősre), de származásukról, családjukról, a sikerhez vezető útjukról szinte egyáltalán nem esik szó. Az említett írás szerint ez történik Greg Butters esetében az Ally McBealben, vagy Preston Burke szerepével a Grey's Anatomy-ban, de hozzátehetjük, hogy tulajdonképpen Joey és Ross barátnője, Charlie is nagyon hasonló módon van megjelenítve.
A diskurzus hiányát cáfoló ellenpélda lehet viszont Hannah Horvath és a republikánus afro-amerikai fiú, Sandy kapcsolata a Girls második évadának elején. Az írót, Lena Dunhamet a sorozat első részei után azzal vádolták, hogy nem szerepeltet afro-amerikai színészeket, és nem foglalkozik a kisebbségi csoportok kihívásaival. Ezért aztán egy kicsikét foglalkozott. És ezzel visszajutottunk az első bejegyzésben taglalt politikai különbségekhez is, csak ezúttal egy sokkal-sokkal hitelesebb interpretációban, ahol a magát rettenetesen toleránsnak és progresszívnek tartó lány egyáltalán nem érti, hogy az afro-amerikai srác miről beszél.
Mivel sok felmerülő kérdést (még) nem érintettem, ezért most nálatok a labda. Melyik se veled - se nélküled párról lenne még érdemes beszélni? Foglalkoznak-e az 1. és 2. részben felvetett párkapcsolati ellentétekkel a magyar sorozatok? És ti melyik felállással találkoztok a leggyakrabban a mindennapokban? Várom a kommenteket.
