Húsz évvel ezelőtt, 1994 tavaszán kilenc éves voltam, és leginkább a Dallast szerettem. Mindenki a Dallast szerette. Péntek este megnéztük, remekül szórakoztunk rajta (mert tényleg, még mai mércével mérve is jó sorozat volt), és ha cliffhangerrel ért véget, akkor a szokottnál is jobban vártuk a következő pénteket. Nyáron éppúgy, mint mindegyik másik évszakban. Tudtuk, hogy Amerikában már előrébb tartanak a vetítésével, de ez nem nagyon érdekelt senkit. Az sem merült fel, hogy eredeti nyelven jobb lenne nézni. Valahogy éreztük is, hogy Kránitz Lajos jobb hangja volt Jockey-nak, mint maga Larry Hagman. Igaz, angolul nem is Jockey volt a karakter neve, hanem J.R., de akkoriban ezt is csak kevesen tudták.
A magyar újságokban néha írtak a szereplőkről, sőt, volt olyan, aki még a Friderikusz Show-ba is eljött interjút adni. Még néhány magazinszerű kiadvány (tévéújság extra) is megjelent a Dallasról, forgatási titkok tömegével. Beszámoltak például arról, hogy csak a kerti jeleneteket veszik fel a ranchen (texasbanaholadallasjátszódik), a többit mind egy stúdióban forgatják. Meséltem is mindenkinek! Az ágyam fölött pedig természetesen kinn volt a két ilyen magazin közepéről kiszedett, Ewing családot ábrázoló plakát is. (Igen, mellette az Szandi, és még most is tudom a dalszövegeket.)
Húsz év elteltével most éppen szomorkás a hangulatom TV-ügyben, mert a tizenvalahány kedvenc sorozatom szinte mindegyike nyári szünetre ment. Kint, az USA-ban esténként mentek le az utolsó részek, de nekünk, szegény, hátrányos helyzetű kelet-európaiaknak néha 4-5 órát is kell várni a hozzáférésre. Viszont legalább megérte, mert jók voltak az évadzárók (erőt kell vennem magamon, hogy ne season finale-t írjak). Még jó, mert voltak elvárásaim; elolvastam a szpoilereket, megnéztem a promókat a youtube-on (aztán a szándékosan lassított promókat az apró részletek miatt), és vártam, hogyan zárják le az évadokat úgy, hogy néhány csavar beiktatásával egyben meghatározzák a következő évad irányát is.
Majdnem egy éve tudtam már, hogy Sandra Oh nem hosszabbít szerződést a Grey's Anatomy-ban, de a creator/head writer Shonda Rhimes tweetjeiből világos volt, hogy nem nyírja ki. Nagyon helyes.
A Good Wife fináléja is nagyon pörgős volt, csak kapkodtam a fejem. Utána elolvastam az interjúkat a készítőkkel a következő évadról, és elég izgalmasan hangzott, csak Finn Polmart nem említették elégszer. Most akkor mégsem ő lesz az új love interest? Pedig máris Team Finlicia vagyok.
A Game of Thrones legalább még tart. Esténként néha csak úgy rákeresek a legjobb gifekre és mémekre, amikor más dolgom lenne. Ez amúgy is egy olyan műfaj, amely megkívánja, hogy parodizálják. Lehet, hogy szervezünk egy viewing party-t is az utolsó két részből, amikor minden Trónok harca-rajongó barátom ráér. Már ha ki tudom várni. Persze gondolom, hogy mi lesz az egyes storyline-ok íve, de Peter Dinklage arckifejezései nagyságrendekkel ütősebbek, mint a könyvváltozat wikije.
A Doctor Who-ra meg legalább nem kell őszig várni, augusztusban jön az új doktor, Peter Capaldi. A neten már látni, hogy éppen melyik helyszínen forgatnak, és ki az egyes részek írója. Addig meg nézek belőle bloopers videókat, hogy ne hiányozzon annyira.
Szerencsére minden sorozatot újra berendeltek a csatornák, amit szeretek, úgyhogy a cancellation watch most nem érintett annyira. Nyárra pedig keresek majd egy olyan sorozatot, amiről jó kritikákat olvastam, és aztán megnézzük pár nap alatt az első pár szezont (évadot, bocsánat).
És a Szomszédok-jellegű tanulság?
Ez az internet nevű dolog egyfajta felvilágosodást szült a sorozatok frontján az elmúlt húsz évben, és én szenvedélyes, egyben kegyetlenül tudatos használójává és elemzőjévé léptem elő ennek a világnak, ahogy rajtam kívül még ti is, rengetegen.
Sokan már értjük, hogy mi a különbség cable és network csatorna között (mennyi meztelenkedés megengedett), tudjuk, hogy mit jelent az, hogy pilot, és ki tudjuk számítani, hogy az írók mikor fognak egy sitcom párt összehozni (a 2. évadban) és szakításba taszítani (a 3. évadban). Mindeközben pedig még az angolunk is egyre jobb.
A kérdés csak az, kevesebbek lettünk-e így egy kis varázzsal? Arra az érzésre gondolok, amikor elvárások nélkül megnéztünk egy Dallast, és aztán mit sem sejtve vártuk a következőt, a nemtudtukhányas számút a nemtudtuk melyik évadból, amiben akármi, értsd akármi* megtörténhetett.
És nem volt nyári szünet. :)
