Epizológus

a sorozatfüggő szociológus

Kapcsolat

epizologus@gmail.com             facebook.com/epizologus

epizologus.png

Aktuális mottó

Alana Bloom: Certain personalities are attracted to certain professions.
Jack Crawford:
Do you know what professions psychopaths disproportionately gravitate to?
Freddie Lounds:
CEOs, lawyers, the clergy.
Jack Crawford:
Number five on the list is surgeons.
Freddie Lounds:
I know the list.
Will Graham:
Well then, you know what number six is.
Freddie Lounds:
Journalists. Know what number seven is, Mr. Graham?
Will Graham:
Law enforcement.
Freddie Lounds:
Here we are, bunch of psychopaths helping each other out.
(Hannibal, s1e6)

Facebook

Címkék

About Time (1) abszurd humor (1) Ally McBeal (1) Americas Next Top Model (1) angol sorozat (2) anno és most (2) anómia (1) A hátrahagyottak (1) A híd (3) A homok titkai (1) Barátok közt (1) Baywatch (1) Better Off Ted (1) Black Mirror (1) Bravo magazin (1) Broadchurch (2) Broen (3) Bron (1) Bryan Fuller (2) Chuck Lorre (1) Columbo (1) Comic-Con (1) Csajok (1) Dallas (1) Darkness At Noon (1) David Hasselhoff (1) David Tennant (1) Dilinyósok (1) Dirty Dancing (1) diszkrimináció (3) Doctor Who (3) Donnie Darko (1) Downton Abbey (1) Durkheim (1) előítélet (3) Esmeralda (1) Fekete Tükör (1) forgatókönyvíró (2) Friderikusz Show (1) Friends (4) Game of Thrones (3) gender (2) Girls (4) Glee (1) Greys Anatomy (4) Habermas (1) halál (1) Hannibal (2) HBO (1) Her (1) HIMYM (3) House of Cards (1) Inside No. 9 (1) Jabberwocky (1) Jenji Kohan (1) kapitalizmus (1) Kill Bill (1) Knight Rider (1) Les Revenants (1) Little House on the Prairie (1) LMBTQ (1) Lost (1) Luther (1) mai fiatalok (2) Matt Smith (1) Miss Marple (1) Modern Family (1) munkahely (1) nagyvállalat (1) NBC (1) New Girl (6) Nip/Tuck (1) Orange Is the New Black (1) Orphan Black (2) párkapcsolat (4) Parks and Recreation (1) Poirot (1) posztadoleszcencia (2) Project Runway (2) Pushing Daisies (1) rasszizmus (1) reality (1) Scandal (1) sci-fi (2) Sense8 (1) Sex and the City (2) Sherlock (2) Shonda Rhimes (2) sitcom (1) Steven Moffat (2) Superman (1) Szomszédok (1) TARDIS (1) társadalmi változás (2) Tatiana Maslany (1) természetfölötti (2) The Big Bang Theory (5) The Fall (2) The Final Cut (1) The Good Wife (5) The Hunger Games (1) The Island (1) The IT Crowd (1) The Killing (2) The Leftovers (1) The Office (1) The Truman Show (1) Top Chef (1) True Detective (1) tudomány (2) Two and a Half Men (1) Tyrion Lannister (1) Utopia (1) utópia (2) vallás (2) valóságshow (1) Veridian Dynamics (1) Visszajárók (1) Wallander (1) Wayward Pines (1) Weber (1) Weeds (1) Youre the Worst (1) Címkefelhő

Kedvencek

cover.jpg

Friss topikok

Működő klisék és elnyújtott ötletek - Wayward Pines VS Sense8

2015.08.05. 00:48 Epizológus

Tegnap már megpróbáltam írni egy hasonló cikket, de olyan lett, mint a Sense8 - tele volt szép mondatokkal, mély gondolatokkal, csak nem működött a ritmusa. Ez a verzió talán olyan lesz, mint a Wayward Pines - kevésbé eredeti, de szórakoztatóbb.

szpoilermérő: enyhén szpoileres

A várakozások

A Sense8 a Wachowski testvérek (korábban fivérek) nevéhez kötődik, akikről jobb esetben a Mátrix ugrik be, rosszabb esetben pedig a Jupiter felemelkedésének a bukása. A Wayward Pines egyik executive producere pedig az az M. Night Shyamalan, aki a Hatodik érzéket követően csúszott le egy képzeletbeli lefolyón Az eseményig. (Aztán tovább.) De ki ne akarná látni, hogy mi történik, ha ezek az ismert filmesek műfajt váltanak? Főleg, ha mindkét sorozat azt ígéri a nyárra, amit egy rendes Agatha Christie regény a Balaton partján: lesz itt rejtély, lesz itt izgalom, aztán pár fejezet után szépen lezárjuk a sztorit, és ősszel lehet majd megint újságot olvasni a metrón.

A történet

Első pillantásra a Sense8 alapötlete az érdekesebb: nyolc - politikailag extrakorrekten - kiválasztott ember a világ 8 különböző pontján elkezdi érzékelni egymás testét, lelkét, gondolatait. Észreveszik, hogy bárhol is vannak fizikailag, egyfajta kapcsolódás révén képesek segíteni a többieken - akár úgy, hogy meghallgatják egymás problémáit, akár úgy, hogy átmenetileg átveszik a másik testének az irányítását: például autót vezetnek, színészkednek vagy puszta kézzel végeznek egy egész bűnbandával a bajban lévő illető helyett (ez a leggyakoribb). Ez az alaphelyzet olyan kapukat nyit meg a forgatókönyvírók előtt, amelyeken csak minél többször át kéne lépni.

A (könyvtrilógia alapján készült) Wayward Pines ehhez képest olyan elemekből dolgozik, amelyeket már mindenki látott legalább egyszer a vásznon: Egy furcsa város, ahol minden díszletszerű, az emberek pedig ijesztően szabálykövetőek. Egy főhős, aki szeretne távozni, és visszakapni a régi életét, csakhogy a körülötte lévők úgy tesznek, mintha nem is lenne régi élete. Egy rejtélyes fal a város körül. Kamerák. (Tücsökhang-imitáló készülékek -???) Emberformájú szörnyek. Agymosott kamaszok, akik "kiválasztottnak" hiszik magukat. Valaki erőszakkal szeretne az emberiség megmentője lenni. Habár nyilván nem véletlen, hogy ezeket a kliséket (mínusz tücsökhang) a filmesek folyamatosan használják, elég nagy volt a veszélye annak, hogy mindezt összedobálva az eredmény egyszerűen gagyi legyen. Matt Dillon főszereplőként ugyanilyen kétesélyes választás: jó filmek fűződnek a nevéhez, de több szerencsétlen karakter, mint ahány hős.

A ritmus

És mégis, a Wayward Pinesnál az első résztől biztos voltam benne, hogy végig fogom nézni, miközben a Sense8 eleinte inkább küzdelem volt, mint élvezet, és az internetnek többször is meg kellett nyugtatnia azzal kapcsolatban, hogy később majd jobb lesz.

A Wachowski-sorozat gyönyörű üzeneteket közvetít a traumák feldolgozásáról, az egyetemes emberi érzésekről, a kultúra szorításában vergődő egyénekről és az empátiáról. Csakhogy eközben iszonyatosan lassan indul be, a "központi rejtélyt" (miért is érzékelik ők egymást?) tekintve egyre zavarosabb, és közel sincs benne annyi esemény, mint amennyit 12 rész elbírna. Mintha a készítők szándékosan fukarkodtak volna az összetettebb (több, mint két főhőst érintő) szituációkkal, hogy azokat az utolsó részekre (vagy a 2. évadra?) tartalékolják. A kisebb csúcspontok (orgia-jelenet a 6. részben, menekülés a 8. részben, tüzijáték és opera a 10. részben) fantasztikusak, de nem kárpótolnak azokért a percekért, amelyek közben inkább a telefonunkat nyomkodjuk vagy kimegyünk a konyhába egy sörért.

Ehhez képest a Wayward Pines lendületes, az első epizódtól kezdve folyamatosan visz előre. Míg a Sense8-nek posztmodern helyzetei és érzelmileg komplex szereplői vannak (főleg a mexikói Lito és az angol/izlandi Riley története), addig a Wayward Pinesnak kellemes ritmusa és jól szerkesztett cselekménye van, amihez a színészek ügyesen asszisztálnak. A 10 részes Wayward Pines 5. és 6. részében a nézők a főhősökkel együtt megkapják a kielégítő válaszokat a "mi történik?" / "miért történik?" jellegű kérdéseikre, amitől nemhogy unalmasabb, hanem sokkal izgalmasabb lesz az egész helyzet. (Ezt az anti-Lost megoldást kérjük terjeszteni.) A közismert filmes klisékből megszületik egy teljesen új kombináció, és a sorozatnak ezzel kiszámíthatatlanná válik a vége.

A társadalmi kérdések

"A Sense8 nagyon szocio" - így hangzott az egyik ajánlás. És valóban, a sorozat eltökélt célja, hogy az emberekről és a társadalomról expliciten fogalmazzon meg fontos liberális gondolatokat: például azt, hogy a koreai nőket szemétség elnyomni, az indiai nők ne csak a család miatt házasodjanak, és a transznemű Nomi (korábban Michael) nyugodtan ünnepeljen a Pride-on a barátnőjével. A Sense8 szereplői között van rendőr és tolvaj, afrikai srác és északi lány, van aki abból él, hogy céget vezet, és van, aki abból, hogy furgont. Szükség van erre a sokszínűségre (még ha néha erőltetettnek is tűnik - pl. mindenki angolul beszél, de akcentussal), és szükség van azokra a szociológiai üzenetekre is, amelyeket a szereplők kimondanak egymásnak:

Kala (Bombay/Mumbai): Kérdezhetek valamit?
Capheus (Nairobi): Természetesen.
Kala: Mikor először léptem be egy ilyen házba Bombayben, nem voltak ágyaik, de volt egy ugyanekkora tévéjük. Hogy lehet egy tévé fontosabb az ágynál?
Capheus: Ez egyszerű. Az ágy nyomorúságban tart. A síkképernyő kiragad onnan.
(s1e10 - fordította: pinty)

*

Sun (Szöul): Jól érzed tőle magad?
Riley (London): Néha. Izlandon úgy mondjuk, hogy nem a drogtól leszel drogfüggő, hanem a valóságtól való menekülés vágya miatt.
(s1e6 - fordította: Triumphator)

És persze a legfőbb üzenetre van a legnagyobb szükségünk: arra, hogy az előrelépéshez meg kell osztanunk egymással a tudást - legyen az akár érzelmi, akár más jellegű.

A Wayward Pinestól viszont nem számítottam semmire, ami inspirálna, és így eléggé alábecsültem. Míg látszólag csak arra vállalkozik, hogy bemutassa, hogyan keletkezett az a világ, amelyben saját története játszódik, egy rakat olyan kérdést vet fel a nézőben (főleg a már említett 5. és 6. részben), amelyektől hirtelen mindenki társadalomelemzővé válhat:

  1. Szabad-e "megmenteni" az emberiséget akarata ellenére, ha pár emberen kívül senki sem látja, hogy közeleg a katasztrófa? Meddig lehet elmenni egy ilyen projektben?
  2. Megvédhetőek-e az emberek a külső veszélyektől úgy, hogy tudatlanságban tartják őket? Hibáztatható-e bárki, ha válaszokat szeretne kapni, és közben tudtán kívül sodor másokat veszélybe?
  3. Igaz-e, hogy a felnőttek - a gyerekekkel ellentétben - képtelenek "új" életet kezdeni, és önpusztító tendenciákat mutatnak, ha a régi kulturális célok értelmüket vesztik? (anómia)
  4. Ki idézi elő a békétlenséget és a káoszt egy közösségben: az, aki korábban megfélemlítette az embereket, vagy az, aki hirtelen lazít a gyeplőn, és ezzel szabad utat nyit a lázadóknak? Mi lenne a megfelelő átmenet?
  5. Mennyi igazság van abban az érvben (D. Pilcher), hogy az embereket saját demográfiai jellemzőik, a pozíciójuk és a vezetőik mindig is kényszerítették egyfajta életmódra, így azt is simán le kéne nyelniük, hogy Wayward Pinesban, az ottani szabályokat betartva kell élniük? (És mindehhez még egy szép házat is kapnak ajándékba...)

Ethan Burke: Komolyan elvárja az emberektől, hogy éljenek és gyarapodjanak egy olyan világban, melyet a félelem ural? Nem önszántukból vannak itt.
David Pilcher: Élt valaha bárki is olyan életet, melyet csakis a saját döntései határoztak meg? Nem. Társadalmi-gazdasági státusz, rassz, nem, melyik napon születtünk, szépség, magasság... Több millió változó határoz meg minket, melyeket nem mi választunk meg.
Ethan Burke: De az más, az a sors. Azokat a döntéseket nem mások hozzák meg.
David Pilcher: Mindig is hoztak helyettünk döntéseket mások.Gondoljon azok millióira, akiket besoroztak háborúkba a vezetőik! Melynek okai visszatekintve teljesen értelmetlennek tűnnek. Egy darabka föld, valakinek a vallása, egy tartálynyi üzemanyag ára. Az én tetteimet valami sokkal tisztább dolog motiválta.
(s1e6 - fordította: J1GG4)

A finálék és az új várakozások

A Sense8 fináléja lenyűgöző, mert végre minden benne van (amit már korábban is bele lehetett volna tenni): egyszerre mozgatja az összes szereplőt, jó arányban adagolja a szenvedést, a szenvedélyt, humort és az akciót, és úgy zárja le a történetet ahogy kell: a néző részben megkönnyebbül, részben pedig összeszorul a gyomra a jövőtől. A Wayward Pines évadzárója nagyon hasonló: több ponton is meglepő a végkifejlet, és úgy "kerek", hogy az ember közben nagyon is kíváncsi lenne a folytatásra.

A Sense8 első évadától - az ötlet alapján - többet vártam, és így némileg csalódtam a szétesettsége és a "rejtély" kifejtetlensége miatt, míg a Wayward Pinestól csak azt szerettem volna, hogy szórakoztató sületlenség legyen, és ezt messze túlteljesítette (hajrá forgatókönyvírók!).

Ugyanakkor az is igaz, hogy ha becsukom a szemem, akkor nem a Wayward Pines, hanem a Sense8 szereplőit és beszélgetéseit látom magam előtt, azokat a hihetetlenül erős jeleneteket, amelyek miatt megérte végignézni (a meztelen Wolfgangot Indiában vagy Litót a kádban a játékpisztollyal). Az az igazság, hogy már annyi érzelmi energiát fektettem az egészbe, hogy nincs más lehetőség, muszáj várnom a folytatást.

A bejegyzés trackback címe:

https://epizologus.blog.hu/api/trackback/id/tr447680266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása